Pénzügyi retro: iskolai takarékbélyeg

szombat dec 13, 2008

Honnan is jutott ez, most az eszembe?

Ma az iskolában, óvodában Luca napi vásár volt, ahol a gyerekek saját kezük munkáját, vagy megunt játékaikat árusíthatták. Nagy lányom, Bogi gipszből készült karácsonyfa díszeket vitt árusítani, mikor

érte mentem osztály társai nagy ricsaj közepette újságolták, hogy milyen nagy sikere volt, az arany napocskáknak, antikolt angyal fejeknek…

Hogy Ő vásároljon, nem adtam neki pénzt, hanem a bevételből volt rá lehetősége, így: lovas könyv, mécsestartó, lovas ébresztő óra lett a zsákmány, amelyre bevételeinek fele ment el. A maradék felét, az egész kb.25%-át az iskolai alapítványba adta. Szuper! A negyede még mindig megvolt, ekkor mentünk az óvodába Fruzsiért, ahol beszerzett még kézzel öntött szappant és plusz 100 Ft-tal tért haza. Próbáltam tanítgatni, hogy nagyon jól tette, hogy a bejövő pénzeket, nem költötte teljesen el, bár magamban arra gondoltam, hogy ez azért nem túl sok, aztán utána számoltam, hogy ez 6% fölött van. És most itt az éjszaka közepén, azt kell mondanom, soha ne legyen rosszabb, kicsim, csak így tovább.

Viszont a lányomat ismerve, biztosan tudom, ha lenne még ma is iskolai takarékbélyeg, sok-sok új bélyeg került volna a könyvecskébe, de nincs. Így lett az én lánykám hasznos és haszontalan tárgyakkal gazdagabb. Teszem fel a kérdést miért nincs, még mindig takarék bélyeg? A gyerekek úgy szeretnek gyűjtögetni, ragaszgatni és a mai gyerekek is vágynak új biciklire, fényképezőgépre mobilra, laptopra…

Arról nem is beszélve, hogy az én első autóm önrészének fele is ebből lett, abból a pénzből is, amit én kicsi első osztályosként gyűjtögettem, év végén az édesapám mindig kézen fogott és elmentünk kiváltani, a kiváltott pénz egyrészét elköltöttem, de a java éveken keresztül egy takarék könyvbe gyűlt és növekedett.

Nektek milyen élményetek van az iskolai takarékbélyegről? Ki mit vásárolt belőle? Ugye milyen jó lenne, ha a mi gyermekeink is tudnának bélyeg formában gyűjtögetni, megtanulni a takarékoskodás alapjait, amely komoly része a felnőttkori pénzügyi stratégiának.

7 Comments »

Egyetértek! Tényleg jó 5let, élesszük fel az iskolai takarékbélyeget és tanítsuk meg a picit “spórolni” játékosan.
Erről jut eszembe, hogy az én lánykám 4,5 éves és hát ugye egy újabb dackorszakot élünk (nem megyek fürdeni, nem akarok fogat mosni, aludni meg pláne eszembe sincs….) Ezért kb. 1 hónapja bevezettük, hogy minden este fogmosás után kap egy matricát, ha aznap jól viselkedett (persze vannak “kicsi” matricák is vész esetére). A karácsonyi naptárunkon van télapó, fenyőfa miegymás, de azt hiszem januártól új típusú naptárt készítünk, á lá takarékbélyeg:-) Köszi a tippet!

december 13th, 2008 | 21:55

[...] Pénzügyi mese Pénzügyi retro: iskolai takarékbélyeg [...]

december 13th, 2008 | 23:16
Kata:

Takarékbélyeg? Imádtam! Elsős koromban görkorcsolyát vettem belőle, másodikban egy fényképezőt! Természetesen szülői segítség kellett hozzá, de a mai napig emlékszem rá!(Pedig 1982-ben kezdtem az általános iskolát)
Egy kicsit a takarékbélyeg utódja a Szia Szimba program a Cibnél. Ha a gyerek megtakarít havonta legalább 1000 Ft-ot, akkor kap egy matricát, amit be lehet váltani ajándékokra. Mi ilyen számlán gyűjtjük a gyerekek zsebpénzét.

december 17th, 2008 | 22:48
Péter:

Én is nosztalgiával gondolok vissza a takarékbélyegre. Sajnos a rendszerváltást követően szűnt meg valamikor. Azt hiszem én még a legutolsók között voltam, aki rendszeresen vett takarék bélyeget.
Az elsős megspórolt pénzemből egy látcsövet vettem aminek varálhatóak a lencséi (meg van a mai napig) és egy Transformers robot/repülőt vettem.
Akinek esetleg van még valahol elfekvőben takarékbélyege, próbálja meg beváltani (otp), mert anno egyik osztálytársam még az édesanyja által félretett albumot is be tudta váltatni.

Igen, a CIB Szia Szimbája hasonlít némileg a takarékbélyeghez. Modern világunkban a pénz értéke mellett a bankkártya használatára kell megtanítani a gyerekeket, meg arra, hogy tudjanak különbséget tenni egy egyszerű bankkártya(debit) és hitelkártya(credit) között.

január 2nd, 2009 | 12:04
Csaba:

Korábban szültetem, 1957-ben voltam elsös. Haragudtam a takarékkönyvre, mert nekünk nem volt pénzünk, legalábbis nekem nem, bár néha találtam olykor réz 10 vagy 20 fillérest, aluminiumot is. Husvéti locsoláskor sem volt szabad elfogadnom pénzt, pénz nem való a gyerek kezébe tiltással. Zsebpénz? Az micsoda? A burzsuj kommenisták felvágása… mer volt olyan gyerköc, aki tiz fricsér is vett renceresen. Végül ki tudja, hogyan, ne maradjunk szégyenben, valahogy kaptam az ötvenfilléres bélyegre idönként, így az év végén már lehetett 1,50-2,00 fricsem. Már a második sornál tartottam a lapon, amikor mások a második vagy harmadik lapot burzsujkodták. De utáltam! No, volt valami gond, hogy minimum tiz fricsnek kell lenni, hogy lepöcsételjék, így aztán az év végén még valamilyen szülöi áldásból és elvszegésböl, szülöi értekezleti ráhatásból valahogy összejött tizenegy pénz, egyszerre ragaszthattam be legalább két sort. Aztán eljött a szent pillanat, a postán megkaptam a tarhát. Azannya, zöld papírpíz! Sosem láttam elötte, de azt tudtam, hogy az igazán gazdagoknak papírpénzük van. Néhány két és ötfilléresem volt, az elkerülte a szülöi szigorlatot.
Különben teljesen jól emlékszem a hátoldalra, hát… szerettem volna egy töltötollat, mer mi még csak mártogatóssal írhattunk, akinek szép volt az irása, az Karácsonytól írhatott töltötollal. Jó vicc, már megint a burzsoá kommenisták! Volt, akinek zöld-fehér berakású töltötolla volt igazi arany tollheggyel, állítólag nem pacázott.
A pízt, azaz a zöld tizest át kellet adnom valamelyik felnöttnek, megörzésre jobb idökre, soha többé nem láttam. Az apróval szabadon rendelkeztem. Azzal jött a gond, mert valahogy nem jött ki teljesen elkölthetöre. Vettem öt darab Mecsek kockát, á 25 fillár, de maradt még pár fillér, a sorsára nem emlékszem.
Lényegében a takarékoskodásra nem taníthatott meg.

március 11th, 2009 | 22:32
Zsolti:

Csaba hozzászólásában sajnos majdnem mindenben Apámra ismertem. Ő 56-os, neki már nem volt ilyen erős a szülői szigor. Viszont őt sem tanították meg a pénzzel bánni. Gyerekkorában kapott valamennyi zsebpénzt, aztán hogy mit csinált vele, nem különösebben foglalkoztak vele. Gondolom, nem volt jelentős, forintokban mérhető összeg. Amikor elkezdett dolgozni, a fizetését le kellett adni, és abból kapott vissza valamennyit zsebpénzként. Sajnos a mai napig nem tanult meg a pénzzel bánni, pedig vállalkozó. Véleményem szerint nem a takarékbélyegnek – vagy a Szia Szimbának – kell megtanítani a pénzzel bánni, takarékoskodni, hanem a szülőnek. Bár kétségtelenül jó eszköz a szülő “kezében”. Ha a szülő nem tanítja meg, akkor gyakorlatilag a szerencsén múlik, hogy van-e a gyerek közelében egy olyan valaki, aki megtanítja a pénzzel bánni, vagy állandóan kifolyik a pénz a kezei közül. Nekem óriási szerencsém volt, hogy anyám, aki sokkal szegényebb körülmények közt nőtt fel, már egészen kisgyerekként megtanított bánni a pénzzel. Nagyon emlékezetes, hogy 24 forintot kaptam 2 kg kenyérre – lehettem vagy 6-7 éves, épp megtanultam számolni -, és el kellett számolnom a visszajáróval. Ez a 24 Ft nem tudom hogy jött ki, de az volt a lényeg, hogy bonyolultabb legyen (el)számolni vele, mint ha 20 v 30 Ft-os kapok. Ezután jöttek olyanok, hogy tej, cukor, liszt, felvágott, 100 Ft-ért 1kg élő hal, stb. Lehettem ekkor max 10 éves. A lényeg az volt, hogy mindig kaptam egy meghatározott összeget, és egy listát. A “fuvardíj” többnyire egy fagyi v jégkrém volt, ha belefért a keretbe. Ez a takarékbélyeg nem emlékezetes, pedig emlékszem, hogy gyűjtöttem. Csak arra nem emlékszem, hogy mi lett belőle véve. Valószínűleg osztálykirándulás “önrésze” lett. Valahol elvileg még van egy pár forinttal, mert a legutolsót nem sikerült beváltani, mielőtt megszűnt. Sokkal emlékezetesebb, hogy volt egy lemez perselyem – épp, mint amilyen a mamabank-os oldalon van :-) , abban volt egyszer vagy 500 Ft, és gyümölcsfák lettek belőle véve. Anyám ezzel arra tanított, hogy bár el lehetne költeni egy csomó mindenre, ez viszont HASZNOS. Finom befőtt, lekvár készül a gyümölcsből, alatta pedig meg lehet pihenni az árnyékban. Ja, a locsolási pénz is a lemezperselybe került, aztán valami hasznos dolog lett belőle: jobb ruha, cipő, mint amire a szüleimnek pénze lett volna, vagy kirándulás. Amikor középiskolából ballagtam, és kaptam vagy 40.000 Ft-ot, nem volt kérdéses, hogy hivatásos jogosítvány lesz belőle (autószerelőnek tanultam, ezért volt gyakorlatilag kötelező a C-s jogsi). Mivel az A, B, C kategória összesen több, mint 80-ba került, így az első jónéhány fizetésem is ide vándorolt, nem pedig különböző műszaki üzletek kasszájába, hifiért, motorért, és hasonlovakért cserébe, mint kortársaim esetében. Nem mondom, hogy hú de r*hadtul megtanultam bánni a pénzzel, de igyekszem. Azt hiszem, mi sem bizonyítja ezt jobba, minthogy rákaptam a pénzügyi blogokra. ;-)

május 11th, 2009 | 18:14
Kinga:

Egyetértek, hogy a családi példának van a legnagyobb hatása, ami alapvetően két fajta lehet, hogy így igen vagy így ne. Én pont azért kezdtem ezt a blogot is írni, hogy akinek nincs jó példa előtte, az is tudja fejleszteni magát, mert e pénzel bánást is lehet tanul, lehet benne fejlődni.

május 11th, 2009 | 22:28
Leave a Reply

Comment