Dr Tóth Andrásnál vendég bloggere lettem
Posted by Kinga | Under pénzügyi stratégia kedd jún 28, 2011Dr Tóth András pénzügyi tanácsadó vendég bloggere lettem. Andrásról azt érdemes tudni, hogy hírhedten laza stílusban ír a pénzügyekről. A TV2-ben pénzügyi problémamegoldó sorozatot vezet, díjnyertes blogger és két gazdasági újságban is van rovata. És közben a jövő generáció pénzügyi tanácsadóit is oktatja.
Arról írtam Nála, hogy vajon egy kétgyermekes család mekkora lakást, házat nyaral el. Szerinted ez igaz?
András hírlevelére itt tudsz feliratkozni!
Csodálatos nyarat mindenkinek!
Szia Kinga!
Az első gondolatom az volt elolvasás után, hogy te jó ég! Miért nem tanultunk korábban a pénzügyekről és a pénzügyi tervezésről az iskolában?! Rengeteg dolgot megtaníttattak velünk a tanárok, de az élet megtervezését valahogy elfelejtették! Most viszont örülök, hogy itt vagy és tanítasz minket, immáron felnőttként! Köszönöm az olvasók nevében is!
Kedves Kinga!
Nemrég Tóth András hírlevelében megkaptam az Ön írását. Nagy érdeklődéssel vágtam bele, de alig jutottam a végére. Ilyen borzasztó nyelvhelyességgel (pontosabban annak teljes hiányával) már régen találkoztam. A vesszők teljesen ötletszerű használata, valamint az egybeírás-különírás szabályainak teljes mértékű figyelmen kívül hagyása olyan értelemzavaró szöveget eredményezett, hogy helyenként legnagyobb akaratom ellenére is képtelen voltam megérteni, mit is jelent az adott mondat.
Kérem, ne vegye kötekedésnek, inkább konstruktív kritikának, de higgye el, nagyban segítené a szövege olvashatóságát, ha a nyelvhelyességre jobban odafigyelne.
A fenti rövid bejegyzés szövegében például (csak) négy hiba van, szerencsére egyik sem teszi érthetetlenné, de ez a levélről egyáltalán nem mondható el.
Sorban:
* a második mondatban az András után nem kell vessző (miért is lenne ez az egy szó külön tagmondat?)
* a “két gyermekes” egybe írandó
* “Te szerinted” = magyartalan, a Te nem kell
* “hírlevelére” után szintén nem kell vessző
Kritikám megfontolását előre is köszönöm, és remélem, hogy nem bántottam meg, higgye el, nem ez a célom.
üdvözlettel
s.
Kedves Anna!
Örülök, hogy tetszik
Kedves Szilárd!
Jól látja, valóban gyerekkoromban is a nyelvtan tantárggyal küzdöttem a legtöbbet. Örüljön, hogy Önnek ez nem okoz nehézséget. Javítottam az Ön által felsoroltakat.Szép napot!
Kedves Kinga!
Elolvastam a posztod, nekem még csak nem is a nyelvtannal volt gondom (bár még így is maradtak benne hibák), de nem értem. Egyrészt nem értem azt, hogy ha már összehasonlítasz egy 35 éves periódusban jelentkező költséget (a nyaralások) egy egyszer kifizetendő költséggel (a lakás), akkor miért nem számolsz a pénz időértékével és az inflációval. Az a 16 millió forintnyi lakás az időszak elején kunyhó, a végén palota, azért ez nem teljesen mindegy. De ezen túl sem értem az összehasonlítást. Feltételezem, hogy a példabeli párnak van lakása, akár sajátja, akár bérelt. Persze, ha nem mennének nyaralni, akkor összespórolhatnának még egyet. De miért? Ez tipikus fogyasztási döntés, nyaralni szeretnék, vagy nagyobb lakást. Ha az én életminőségemet jobban javítja az, hogy nyaralni megyek, akkor bizony arra fogok költeni, és nem érdekel, hogy helyette életem végére palotában lakhatnék. Csinálhatnék én is egy olyan táblázatot, hogy ha kenyéren és vízen élnék, akkor meg tudnék takarítani mondjuk havi 40 ezer forintot, ami évi 480 ezer, 35 év után meg 29 millió, 3 százalékos reálhozammal. De ki akar kenyéren és vízen élni?
Kedves Tamás,
a családok általában nem egyszerre egy összegben fizetik ki a lakást, vagy előre gyűjtögetnek vagy 20-30 éves hitelre.Mindent jelen értéken számoltam, így az inflációval és a hozammal sincs értelme kalkulálni. Cikkemnek egyetlen egy célja volt, felhívni a figyelmet, hogy a nyaralásokat, pihenéseket érdemes ugyan olyan gondossággal megtervezni, mint egy ingatlan megvásárlását, mert életünk során arra ugyan annyit elköltünk. Cikkemet így zártam: Jó pihenést, kellemes nyaralást, mert higgyék el, megérdemlik! Ebből is látszik, hogy ugyan azt gondoljuk az életről, szerintem sem kell a lakás és a nyaralás között dönteni, csak egyszerűen mindkettőt okosan tervezni.