Diákhitel, avagy az igazi handicapp

péntek jún 11, 2010

Elmúlt időszakban megbeszéléseim során egyre többször találkozom, olyan fiatalokkal, akik szenvednek a diákhiteltől.

Közös jellemzőjük:

-          25 – 30 év közöttiek, tehát még fiatalok

-          államilag támogatott képzésre jártak, tehát okosak

-          diplomások, tehát el is végezték

-          multiknál dolgoznak, tehát állásuk is van

-          középvezetők, tehát egész jó fizetésük van

Ha csak idáig olvasnánk azt mondhatnánk ez minden szülő vágya, de van még egy közös jellemzőjük

-          diákhitelük van, tehát handikappel indulnak az életben.

De mekkora is ez a hátrány, hogy tudták volna elkerülni?

A beszélgetés során elmesélik, hogy szüleik erre a célra nem különítettek el pénzt, a fizetésükből nem tudták volna a taníttatásukat teljes egészében finanszírozni, valamennyi diákhitelre szükségük volt, ezért kénytelenek voltak diákhitelt felvenni. De sokkal többet vettek fel, mert egyszerű és csábító volt, nem gondoltak a következményekre. És most nagyon, de nagyon szeretnének megszabadulni ettől a tehertől. Ha folyamatosan csak a minimumtörlesztést fizetik, soha vagy közel nyugdíjas korukra fizetik csak vissza.

Hogy juthattak ide, kinek a felelőssége ez?

Gyermekeinket annyi apróságtól próbáljuk megvédeni, erőn felül igyekszünk teljesíteni, próbáljuk minden kívánságát teljesíteni, pl.:

-          modern mobil telefont veszünk, hogy ne lógjon ki a sorból

-          ruhából is igyekszünk a márkását, hogy ne közösítsék ki

-          pénz adunk, hogy legyen mit elkölteni az iskolai büfében, mert a többi gyereknek is van

Közben a nagy dolgokról az életüket meghatározó szituációktól pedig nagyon sok szülő nem védi meg „szemefényét”, a gyermekét:

-          nem tanítja meg a pénzzel bánni (hogyan lehet megkeresni, ill. takarékoskodni belőle), csak a költéseket szeretné beszabályozni

-          arra már nem készül, hogy a főiskolás, egyetemi éveikre elég fedezetük legyen

Tudjátok, hogy ez a két hiba együttesen mennyi pénzt vesz ki gyermeked zsebéből?

Nem.

Számoljunk együtt!

Ahogy kollégám mondaná, innentől csak az erős idegzetűek olvassák tovább!

Legyen a kiindulásunk 2 millió forintos diákhitel. Ennyi kiegészítést kellett volna, a szülőknek 18 év alatt összegyűjtenünk. Mennyi is ez évente?

Elárulom: kb. évi 60.000 Ft-ból, megoldható.

Mennyi ez havonta? 5.000 Ft.

Mennyi ez naponta? 167 Ft.

Kevesebb, mint egy kiló kenyér ára? Jól látom?

Ennyit kellett volna a szülőknek rendszeresen elkülöníteni, gyermekük taníttatására! Mit gondolsz? Kevés vagy sok?

Ha tudatosan tervezel Te ennyit, meg tudnál tenni a gyermekedért?

Mert tudod, mit veszel el Tőle?

A 2 milliós hitelre, havi kb. 12.000 Ft-ot fizet vissza az egyik ügyfelem. Hogy mennyi ideig, hát nyugdíjas koráig, mert ebben az ütemben csak a kamatokra futja.

Mi lenne, ha ezt a pénzt 30 éven keresztül megtakarítaná, ahelyett, hogy diákhitelt fizetne vissza?

Le se merem írni, ez 18 millió forint, egy modern, az időtávnak megfelelő pénzügyi megoldásban.

Napi egy kiló kenyér ára, a gyermekednek 18 millió forint mínuszt jelent, ez egy szép ingatlan ára, bárhol Magyarországon.

Neked még nem késő? Hát tegyél valamit gyermeked jövőjéért! Legalább tájékozódj, legalább jelentkezz egy személyes megbeszélésre! Ne, ne holnap, hanem most, mert az idő ketyeg, az idő pénz.

Találkozóra jelentkezem.

Írtam egy rövid szösszenetet egy egyszerű, konzervatív megvalósításról!

5 Comments »

Ica:

Kinga!

Előrelátó – tanácsodat megfogadó – szülőként szeretném azt a bizonyos havi 5000 Ft félretenni gyermekemnek. Mit tanácsolsz, ezt milyen formában tegyem? Ha egy szimpla bankszámlán gyűjtögetem neki, akkor abból – 18 év múlva – nem biztos, hogy fedezni tudja a tanulmányok költségét.
Válaszod előre is köszönöm!
Ica

augusztus 20th, 2010 | 12:50

Kedves Ica,

befektetési alapokat javaslok, hogy pontosan milyen formában, azt egy kb. 1 órás beszélgetés keretében tudnám személyre szabottan megmondani.

Írj, az info@penzugyiorangyal.hu-ra telefonszámot és a részleteket megtudjuk beszélni.

Szép napot!
Kinga

szeptember 6th, 2010 | 11:11
Szilvi:

Kedves Kinga!

Most akkor hogy is van ez? Ha 60000-et félrerakok évente, az még “csak” 1080000. Gondolod a maradékot, ami hiányzik a 2millióhoz, össze lehet “kamatolni”?
Köszi a válaszod: Szilvi

szeptember 10th, 2010 | 08:02

[...] már írtam, a diákhitelről, ott arról írtam, hogy mekkora handicapp 2 milliós diákhitellel indulni, mennyi pénzt vesz ki [...]

április 11th, 2012 | 08:54
Ildikó:

Persze mindíg mindenért a szülő felelős, olyan, hogy diákmunka nem létezik.
Olyan mint esti képzés nem létezik.
Igenis, ha a szülő számára megterhelő a gyerek felsőbb tanítatása, a gyerek is adjon bele.

A számítással alapvető gondok vannak, hiszen évi 60 eFt, az 18 év alatt 1 mFt és ha számolunk a kamatokkal, számoljunk már az inflációval is.

Reálisabb havi 10 eFt 18! évig az három gyereknél 30 eFt, hát nekem nincs ennyi felesleges pénzem.

A gyerek meg fizet vissza 18! év alatt havi 12 eFt-tal számolva visszafizeti a felvett hitelt. De persze ez hülyeség. Ő ne a saját tanulmányait fizesse, a gyerekeiét.

Szerintem ésszel felhasználva nem rossz dolog a diákhitel. (mondom úgy, hogy munka mellett levelezőn végeztem el a főiskolát. Én képes voltam hétköznap esténkét, hétvégénként tanulni, míg a nappalisok jókat szórakoztak és mulatták az időt (esetleg egy-két előadásra beestek).

augusztus 6th, 2014 | 08:15
Leave a Reply

Comment