Bankkártya használat: ott csodálkoztam, itthon megrettent

szombat jan 3, 2009

Magam sem igazodom el, amin néhány hónappal korábban Amerikában  csodálkoztam, azt most itthon, Magyarországon hiányolom.

Amikor ősszel Los Angelesben jártam, egy délutáni csavargásom alkalmával úgy alakult, hogy készpénz nélkül keltem útra. Ennek az lett a következménye, hogy kénytelen voltam olyan tételeket is bankkártyával kifizetnem, ami egyéb esetben eszem ágában sem lenne: pl. fagyit addig a napig nem vettem még kártyás fizetéssel.Miután elregéltem, hogy milyen ízű fagylatot szeretnék, megkérdezték, hogy szeretnék fizetni: készpénzzel vagy kártyával? Ez az egyébként elég furcsa kérdés ott a tengerentúlon teljesen természetesen hangzott. Miután kiderült, hogy bankkártyával történik a néhány dollár kifizetése, az eladó nagyon kedvesen, de elkért egy fényképes igazolványomat is. Összehasonlította az igazolványon és a bankkártyán szereplő nevet, majd miután igazoltam én vagyok én lehúzta a kártyámat, beütöttem pin kódomat, aláírtam a vásárlást igazoló cédulát, összehasonlították a kártyán lévő aláírással és máris boldogan nyalhattam a jéghideg finomságot. Abban a helyzetben számomra nagyon komikusnak tűnt, hogy egy fagyi vásárlásakor személyazonosságomat igazolnom kell. Nem volt bennem rossz érzés, mert a biztonságot a pénzügyekben fontosnak tartom, csak inkább meglepődtem. Ez volt Amerika…

És mi van Magyarországon? Néhány hete több százezer forint értékben bútort vásároltam, szintén bankkártyával fizettem. A terminál pin kódot nem kért, az eladó nem kérte, hogy igazoljam a személyazonosságomat. A vásárlást jóváhagyását ugyan aláírtam, de az aláírásomat a kutya nem hasonlította össze a kártyán szereplővel.

Nagyon rossz érzés töltött el. Mi lenne, ha elhagynám a kártyámat és valaki elkezdené, használni, semmi akadálya nem lenne és nem néhány forinttal károsítana meg, hanem akár egyetlen alkalommal több százezerrel. Egyetlen egy dolog adott némi megnyugvást, hogy a kártyám használatáról mindig kapok sms-t, de egyszer akkor is megtörténhet, még mielőtt észbe kaphatnék. Számomra hihetetlen, hogy egy ilyen összegű vásárlásnál semmit nem kérnek a kártyán kívül.

De hol van az “igazság”? Melyik a jó módszer? Talán a kettő között van, egy bizonyos összeg felett, igen is kérjenek pin kódot és igazolványt is. De ha csak a kettő közül választhatnék, akkor inkább az amerikai rendszert választanám, mint Pénzügyi Őrangyal, szeretm a pénzügyi biztonságot, a saját és mások pénzügyeiben is.

10 Comments »

Hivatalosan az amerikai módszer lenne itthon is a követendő, csak néha lusták kérni… Hogy pin-kódot kér-e az valami mástól függ, nem tudom, mitől. Az én kártyámmal ha fizetek, legtöbb helyen aláírást nem kér. Nem a kereskedő, hanem eleve a kinyomtatott papírkán nincs aláírás hely. De kódot kér. Másik kártyával meg aláírást is… Ez talán attól függ, hogy állapodott meg a kártya kibocsátó bank a POS terminál üzemeltető bankjával. Asszem…

január 6th, 2009 | 13:13

Igen én pont ezt az emberi tényezőt hiányolom, nagyon de nagyon, ráadásul én hiába kérem azonosítson engem be, aki vissza szeretne élni, az nem fog ilyet kérni, ezért érzem úgy, hogy semmit nem tudok a biztonság fokozása érdekében tenni. Semelyik tényezőre nincs ráhatásom.

január 6th, 2009 | 20:43
Szilvi:

Szia Kinga!
Ez már régóta engem is felháborít, ezért éppen ma bementünk a bankba a párommal és limitáltattuk alacsony összegre a kártyát. A változtatás egy telefon.És nevetséges hogy olyan kártya nincs, ami kizárólag kódos vásárlást engedne. Amúgy szuper a blogod, sok mindenben felnyitottad a szemem.

január 12th, 2009 | 14:30
Hazsika:

Vagy csak azért csinálták mert látták magyar vagy. A jenkiknek meg úgy van hoyg itt a bútorboltban.

január 23rd, 2009 | 15:02

Az USA-ban CREDIT vagy DEBIT a kerdes mikor fizetsz. Az elsonel alairsz, mig a masodiknal PINkodot utsz. Ott ennek mar evtizedes kulturaja van, azert a gordulekenyseg. A cash hasznalata mar kiment a divatbol. Nalunk erre meg varni kell sokaig, mivel jellemzoen adocsalok vagyunk, igy a kartyas fizetes nehezkes.

január 30th, 2009 | 11:10
Csaba:

Álljon meg a menet! Ha kódot kér, nem köll az áláirás. Ha aláirást kér, nem köll a kód. Egyik helyettesiti a másikat. Persze van, hogy mind a kettöt keverik és kérik, olyankor nem árt ellenkérdezni, miért kéri mind a kettöt? A személyazonossági kérése sem szokásos a bagatell összegnél, de megtehetik. Különben a fenti hozzászoló mondja az igazat, azért igazoltattak, mert… sajnos.
Mesélnek rémtörténeteket a kártyák elvesztéséböl fakadóan. Persze, nem szabad a kártyára írni a kódot és egyálatlán semmire, mert a legbutább kezdö is megtalálja.
Ha elvész a kártya, késedelem nélkül jelenteni! Attól sem kell megijedni, ha közben már visszaéltek vele, mert az aláírásod ebben az esetben hamis kell legyen és nem terhel a számla.
A kód egyenértekü az aláirással. A kódot nem szabad másnak kiadni, elmondani, nem szabad felírni sehová, mert a legbutább kezdö is megtalálja, ha valahol fel van írva.
A kód nem fejthetö meg a kártyáról, tehát nem tudnak vele pénzt leemelni. Létezik ugyan Pishing, azaz kódkicsalás(horgászás) más módszerekkel, akkor sincs vész. Nem akarok végigmenni a krimináleseteken, a leggyakoribb az önlopás mindenféle gyermeteg bugyuta mesékkel. Az önbünözö lebuktatása banálisan egyszerü, nem árulom el.
Tételezzük fel, hogy valóban sikerült valakinek a pishing és megszerzi a kártyát, elkezdi a pénzeket leemelni. Ekkor sincs zür, legfeljebb megkérdez egyet s mást a bank, amire illik öszintén válaszolni.
Ha valaki fél a pishingtöl, ezt is egyszerüen ki lehed védeni, ha van bunkófonja, azt lehet csirimpoltatni a pénzleemelésre vagy fizetésre.

március 16th, 2009 | 21:56
Zsolti:

Igyekszem rövidebbre fogni, mint a legutóbbit. :-D Nekem az, hogy nem kér se pin-t, se aláírást, meg több százezres összegnél személyit, kicsit furcsa. Oké, jópár évig munkanélküli voltam, és kiestem a képből. Egy időben, úgy 2000-2002 körül sokat használtam a kártyát, és bizony használtam 1000 Ft alatti fizetésekre is. Pinkód, aláírás, mögöttem vasvilla tekintetek, halk anyázás. Egyszer csináltam egy egész havi nagybevásárlást, és 10.000 Ft felett fizettem. Mondják, kell még személyi is. Kérdem mosolyogva, mennyire fognak mögöttem anyázni, ha nincs nálam? Mondja a pénztáros, szintén mosolyogva, hogy az az ő dolguk, az övé meg az, hogy 10.000 Ft felett elkérje a személyimet, mert nemrég jött egy törvény, hogy 10.000 Ft felett kell. Így visszagondolva, rémlik is, hogy hallottam a tévében v a rádióban. Később bankot kellett váltanom “földrajzi okok” :-/ miatt, majd munkanélküli lettem, így a kártyát egyre kevesebbet használtam. Jó lenne tudni, hogy mitől függ az, hogy mit kér, és kér-e egyáltalán.
A pin kóddal kapcsolatban olvastam egy szerintem szenzációs ötletet egy fórumon. A fórumozó egy cetlire felírt egy négyjegyű számot a bankkártyája közvetlen közelében. Ez a szám véletlenül sem hasonlít a pin kódjára. Ráadásul olyan ronda írással írta, hogy 3 ember négyféleképpen olvasta fel. Azzal érvelt, hogy ha ellopják tőle, és megtalálják a számot, remélhetőleg vérszemet kap, és automatánál próbálkozik, ami a 3-ik próbálkozás után bevonja. A ronda írás pedig azért kell, hogy azt higgye, ő a hülye, és újra próbálkozzon.

május 12th, 2009 | 17:34
Kata:

Jaj, az előző ötlet nagyon jó!

július 10th, 2009 | 07:20
Norka:

én most Egyesült Királyságban vagyok, és felháborodottan tapasztaltam, hogy az otthon pin kodot kérő kártyám itt nem kér kódot. meg furcsának is szokták találni, hogy nem chip-es. én meg azt tartom furcsának, hogy itthon eddig csak két bank honlapján találkoztam chippel. az én bankomnál nem is lehet olyan kártyát választani. ÍGy haggyuk el a kártyánkat EK-ban. :S

augusztus 17th, 2009 | 23:00

[...] – nem volt útlevél nálunk (ennek a fontosságáról  korábban már írtam) [...]

július 25th, 2011 | 21:59
Leave a Reply

Comment